Retorika: a főnök előad… 3.A kép…

Amit látnak, néha még fontosabb, mint amit mondunk: testtartásunk, mozgásunk, szemünk, szemléltetésmódunk.

A szívből jövő mosoly jó szándékot mutat és mosolyt vált ki a hallgatókból is.

Régi kínai mondás: “Ha nem tudsz mosolyogni, ne nyiss boltot”. Mielőtt megkezded az előadást, várj egy keveset, hogy legyen mindenkinek ideje összpontosítani és mosolyogj, jelezd, hogy örülsz a hallgatóidnak.

A testtartást kezdjük a lábbal. A láb stabilitást ad, ha kicsi (1-1,5lábfejnyi) terpeszben állunk, ez elég a stabil álláshoz (láthatják, hogy jó állásod van), amivel nyugalmat is sugárzol és elég stabilitást biztosít a szabad gesztushoz, hogy kezed mozgása lendítsen ki, ne vezessen fölösleges lépdeléshez.

Egy kis mozgás persze nem gond, de az egyik lábról a másikra terhelt testsúly és a fölösleges mászkálás nem célszerű.)

A gesztushoz csak tartsd magad előtt a kezedet (a szíved táján) és engedd szabadon mozogni. Ő tudja, mit kell tennie! Ha lefogjuk a gesztusainkat, egész vicces mozgásokat tud produkálni a testünk: lehet, hogy hajlongunk, vagy a mimika lesz túlzó. Sokkal jobb, ha azon nevetnek, amit mondunk és nem rajtunk.

A szemkontaktus nagyon fontos! Érdemes komolyan kapcsolatot létrehozni mindenkivel, igazságosan. 1-2 másodpercre ültesd meg a szemedet minden szempáron, felváltva. Vigyázz a domináns hallgatókkal, nagyfőnökökkel: ha több kapcsolatot kapnak, mint a többiek, az olyan, mintha nekik akarnál megfelelni ahelyett, hogy nekik akarnál adni valamit.

Mindegy, hogy vezérigazgató vagy segédmunkás, egyformán nézz rájuk. Ló Szerafin mondja: “A nap nem tesz különbséget. Egyformán süt mindenkire…” (Lázár Ervin: A négyszögletű kerek erdő).

Te is inkább nap legyél, mint napraforgó. Így lehet szuverén és személyes a hatás, láthatod, ha valamit változtatni kell és így kevesebb hallgatót kell a végén felébreszteni a takarító személyzetnek.

A szemléltetés sajnos túl sokszor a kivetített anyag felolvasása vagy szinte a beszédtől független dia-show. Csak alátámasztás legyen a vetített kép és ne legyen rajta összefüggő szöveg, mert a hallgató, ha olvas, nem hallja, amit mondunk. Inkább csak egyszerű ábra, vagy a már elmondott szöveg kulcsszó-szerű emlékeztetője kerüljön a képre.

Összefoglalás helyett a három témához: egyszerre nem lehet mindenre figyelni. A felkészülésnél azonban mindet át lehet gondolni és kiválasztani azt a 2-3 szempontot, amit most megpróbálsz kijavítani. Én régebben emlékeztetőül egy-egy kisebb tárgyat tettem az asztalra, hogy juttassa eszembe: én most javítani akarok a stílusomon. Ezt is érdemes kipróbálni, nekem nagyon bevált.

Örülök a kiegészítéseknek, bátran szóljatok hozzá és kérdezzetek, örömmel válaszolunk!

Tóth Tamás