Amikor gyerekeim, unokáim 3 évesek voltak és az erdőben sétáltunk, egy óra alatt akár ötszáz métert is meg tudtunk tenni. Mindig volt egy pillangó, egy levélke, egy madárka, valami, ami megragadta a figyelmüket. Vagy pont fordítva, olyan gyorsan akartak szaladni, hogy nem tudták a lábacskáikat elég gyorsan szedni és hasra estek.
A vállalkozásoknál mindkét jelenség gyakori probléma, nem csak a háromévesekre jellemző.
Mindig történik valami, amit hirtelen meg akarunk oldani és szem elől vész a szervezet hosszú távú érdeke. Csak akkor vesszük észre, hogy rosszul érzi magát a munkatárs, ha felmond. Ha sok a megrendelés, nem foglalkozunk a szervezettel, később meg már nem tudjuk kezelni az ebből fakadó konfliktusokat. Ha a vevő elégedett a termékünkkel, nem vesszük észre, hogy fejleszteni kellene, mert hamarosan korszerűtlen lesz a ma jól menő termék.
Terjeszkedünk, fejlesztünk, beruházunk és nem igazítjuk hozzá a szervezetet, a döntési mechanizmust és a hatásköröket, esetleg felborul a likviditásunk.
Kicsit olyan, mintha egy reluxás ablak előtt állnánk. Ha 45 fokra állítjuk, nem látjuk a hegyeket. Ha vízszintesre, nem látjuk, hogy lopják az autónkat. A jó vezető felhúzza a reluxát.
Sok szervezet számára probléma a szervezet fókuszálása. (Vállalati fókuszálás alatt a vállalat rövid-közép-hosszú távú törekvéseinek hierarchikus rendbe rendezését értem).
Nem egyszer láttam, hogy csak összeül a vezetőség egy-két napra és jelszavakat írnak vízió, misszió és stratégia helyett. De ezeket legalább ki tudják függeszteni a tárgyalóba, fel tudják tenni a honlapra.
Mindezt pedig éveken át változatlanul hagyják.
A helyes fókuszálás szintenként (tulajdonos, vezetőség, szakterületek), egymásnak hierarchikusan alárendelt célokból, küldetésekből és értékekből áll, minden évben újra átgondolva, módosítva, pontosítva. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a felettes szinteknek nem is mindig láthatjuk az összes célját, törekvését, ezért ez mindenképpen többlépcsős munka.
Húzzuk fel a reluxát, hogy tudjunk közelre és távolra is nézni.
Tóth Tamás
コメント